A GUID (Globally Unique Identifier) egy 128 bites azonosító, amely az információk egyedi azonosítására szolgál a számítógépes rendszerekben. Gyakorlatilag garantált egyediséget biztosít, lehetővé téve az adatok nyomon követését és kezelését elosztott környezetben az ütközések veszélye nélkül. A GUID-ket széles körben használják szoftverfejlesztésben, adatbázisokban, operációs rendszerekben és más területeken.
A GUID-ok elsődleges célja az azonosítók globális egyediségének biztosítása. A szekvenciális számokkal vagy más helyileg kezelt sémákkal ellentétben a GUID-ok olyan algoritmusok segítségével jönnek létre, amelyek minimálisra csökkentik az ütközések valószínűségét, még akkor is, ha az azonosítók különböző rendszerekben vagy szervezetekben jönnek létre. Ez kritikus fontosságú olyan összetett rendszerekben, ahol az adatok különböző összetevők és szerverek között mozognak.
A GUID szerkezete több összetevőből áll, beleértve az időbélyeget, az egyedi gazdagép azonosítót és a véletlen számokat. Ezen elemek kombinációja magas fokú egyediséget biztosít. A GUID-k általában hexadecimális karakterláncként vannak ábrázolva, amelyeket kötőjelek választanak el, például xxxxxxxx-xxxx-xxxx-xxxx-xxxxxxxxxxxxx.
Az adatbázisokban a GUID-eket gyakran használják a táblák elsődleges kulcsaként. Ezzel elkerülhetőek a különböző forrásokból származó adatok kombinálásával kapcsolatos problémák, ahol a rendszeres automatikusan növekvő azonosítók átfedhetik egymást. A GUID-ket operációs rendszerekben is használják, például a Windows COM-összetevőinek azonosítására.
A GUID-ok használata globálisan egyedi azonosítók biztosításával leegyszerűsíti a rendszerintegrációt és az adatcserét. Ez lehetővé teszi a fejlesztők számára, hogy megbízhatóbb és skálázhatóbb alkalmazásokat hozzanak létre.