^_^
(Másoláshoz kattintson ide)
Az SHA-512 egy kriptográfiai hash funkció, amelyet az Egyesült Államok Nemzetbiztonsági Ügynöksége (NSA) fejlesztett ki, és a Nemzeti Szabványügyi és Technológiai Intézet (NIST) adott ki 2001-ben az SHA-2 család részeként. A legbiztonságosabb és legszélesebb körben használt hash algoritmusok közé tartozik, robusztus védelmet nyújtva az ütközések és a kép előtti támadások ellen. Az SHA-512 512 bites (64 bájt) rögzített hosszúságú hash értéket állít elő, amely az adatok integritásának ellenőrzésére és digitális aláírások létrehozására szolgál.
Az SHA-512 alapelve, hogy tetszőleges hosszúságú bemeneti adatokat fix hosszúságú karakterláncokká alakít. Ez a folyamat magában foglalja a bemeneti üzenet előfeldolgozását, beleértve a kitöltést és a hossz-beállításokat, hogy a feldolgozáshoz szükséges hossz többszörösére kerüljön. Az üzenet ezután blokkokra van osztva, amelyek mindegyike szekvenciálisan kerül feldolgozásra egy sor logikai művelettel, mint például a bitenkénti eltolás, logikai ÉS, VAGY, XOR és összeadás modulo 2^64.
Az SHA-512 egyik fontos szempontja az állandók és a kezdőértékek használata, amelyeket gondosan választottak meg a kriptográfiai erősség növelése érdekében. Az SHA-512-ben használt konstansok az első 80 prímszám négyzetgyökének tört részeinek első 64 bitjei. Az SHA-512-ben használt magok az első nyolc prímszám négyzetgyökének tört részeinek első 64 bitje. Ezek az értékek biztosítják a hash függvény determinisztikus jellegét, ami azt jelenti, hogy ugyanaz a bemeneti üzenet mindig ugyanazt a hash-t állítja elő.
Megbízhatóságának és biztonságának köszönhetően az SHA-512 számos területen talált alkalmazásra, beleértve a fájlok integritásának ellenőrzését, a jelszó tárolását, a digitális aláírásokat és a blokklánc technológiát. Az SHA-512-t különösen gyakran használják jelszavak kivonatolására adatbázisokban, mivel a hash függvény egyirányú jellege rendkívül megnehezíti az eredeti jelszó visszaállítását a hash-ből.
Erőssége ellenére az SHA-512, mint minden hash függvény, elméletileg érzékeny a támadásokra. A jelenlegi számítási teljesítmény mellett azonban az ütközést vagy előszámítást eredményező sikeres támadás rendkívül nehéznek számít. Ennek ellenére a kriptográfia folyamatosan kutat robusztusabb kivonatolási algoritmusok kifejlesztésén, hogy megelőzze a lehetséges fenyegetéseket.