^_^
(Másoláshoz kattintson ide)
Az SHA-224 (biztonságos hash algoritmus 224-bites) egy kriptográfiai hash funkció, amelyet az Egyesült Államok Nemzetbiztonsági Ügynöksége (NSA) fejlesztett ki, és amelyet a Nemzeti Szabványügyi és Technológiai Intézet (NIST) közzétett az SHA-2 család részeként. Az SHA-2 család többi tagjához hasonlóan az SHA-224 rögzített méretű hash-értéket (üzenet-emésztést) generál az önkényes hosszúságú bemeneti adatokból. Az SHA-224 esetében a hash érték 224 bit hosszú.
A SHA-224 és más SHA-2 hash-funkciók, például az SHA-256, a SHA-384 és az SHA-512 közötti fő különbség a generált hash-érték hossza. Az SHA-224-et úgy tervezték, hogy a SHA-256-hoz hasonló kriptográfiai biztonságot biztosítson, de kisebb kimeneti méretgel, amely hasznos lehet az erőforrás-korlátozott alkalmazásokban, vagy ahol rövidebb hash szükséges.
Az SHA-224 algoritmus a bemeneti üzenet előfeldolgozásával kezdődik, amely magában foglalja a párnát és a hosszúság hozzáadását. A párnás biztosítja, hogy az üzenet hossza 512 bites többszörös legyen. A hosszúság hozzáadása az eredeti üzenethosszot képviseli, és a hosszúság meghosszabbításának megakadályozására szolgál.
Az SHA-224 512 bites adatblokkokon működik, és 64 kerekítő állandót használ. A hash funkció belső állapota nyolc 32 bites szóból áll. Ezeknek a szavaknak a kezdeti értékeit a standard határozza meg, és döntő szerepet játszik az algoritmus kriptográfiai szilárdságának biztosításában. Az SHA-224 az adatok minden egyes blokkját a nemlineáris műveletek sorozatára, beleértve a bitváltásokat, a logikai műveleteket (és, az OR XOR-t) és az addulo 2^32-et. Ezek a műveletek összecsapják az adatokat és létrehoznak egy lavinahatást, amelyben a bemeneti adatok kis változása a kimeneti hash érték jelentős változásához vezet.
Az SHA-224-et általában használják az adatok integritásának ellenőrzéséhez, a digitális aláírásokhoz, a jelszó tárolásához és más biztonsággal kapcsolatos feladatokhoz. Noha az SHA-224-et nem olyan széles körben használják, mint az SHA-256, sok alkalmazáshoz még mindig elég biztonságosnak tekintik. A kriptanalízis előrelépésével azonban ajánlott újabb és erősebb hash-funkciókat használni, mint például az SHA-3, ahol lehetséges.